Mi történt? Óriási fájdalmakról beszél Oszvald Marika. Egyik napról a másikra sántult le

Túlfeszítette a húrt a színésznő, meg is bosszulta magát.

Oszvald Marika közel a hetvenhez is aktívan dolgozott a színpadon, nem lassított, megfeszített tempót diktált. Évente többszáz előadásban és fellépésen láthatta őt a nagyközönség, igazi energiabombaként emlékszik rá mindenki – írja a Ripost.

Ennek meg is lett a böjtje, hiszen egyik napról a másikra óriási fájdalmai lettek Oszvald Marikának. Az operettművész szó szerint nem tudott lábra állni, annyira fájt neki minden. Egy pillanat alatt sántult le, még ízületregeneráló gyógynövénykúrát is kipróbált – végül ennek segítségével elmúltak a fájdalmai, és visszatérhetett a színpadra.

A kezelésről így mesélt a színésznő:

Elkoptattam a csontjaimat, aztán a vádlimban volt egy izomrost szakadás. Ezt úgy kell elképzelni, hogy olyan érzés, mintha egy nagyon erős görcs beleállt volna a lábamba, és sánta lettem tőle

– kezdte Oszvald Marika. Majd folytatta:

„Emiatt le kellett mondanom az erdélyi turnét a színházban, pedig hosszú ideje készültünk rá. Nem ölbe tett kézzel vártam a gyógyulást, hanem kipróbáltam egy gyógynövényreceptúrát. Ahhoz képest amilyen kínokat átéltem, már rengeteget javult a helyzet. Nagyban enyhítette a fájdalmamat a napi három kis bogyó. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van benne, amit már időszámításunk előtt is használtak, egyiptomi és kínai receptúrákban is. A fűzfakérget a reuma ellen, az indiai tömjénfát a gyulladás kezelésére, a violát az ízületi bajokra. Eddig nem foglalkoztam ilyesmivel, nem figyeltem a megelőzésre, csak most, hogy leromlott az állapotom, észbe kellett gyorsan kapnom. Hálás vagyok Bódi Margónak, mert a tévében mesélt a hasonló bajairól és a kúráról, ami rendbe szedte. Ha akkor nem kényszerülök a négy fal és a képernyő elé, lehet, hogy még ma is sántikálnék. Mostanra nem kell minden lépésnél figyelnem, a háztartás ellátása sem esik nehezemre, lement a duzzanat, megszűnt a fájdalom így a színpadon újra tudok táncolni.”

Még azt is hozzátette, hogy pontosan tisztában volt vele, hogy a megfeszített tempó mivel járhat. Kizsigerelte a testét, és ebből nem is csinál titkot.

„Amit a szüleimtől képességet és energiát kaptam, azzal bizony élek is. Ez nekem és a környezetemnek mindig is így volt jó. Ez azzal is járt, hogy sajnos egész életemben túlfeszítettem a húrt, nem koncentráltam a megóvásra, mert ment minden magától. Eljött az a pont, hogy ez nem mehet már így tovább. Több, mint 50 éve nyúzom magam, most azt mondta a szervezetem, hogy elég, és ettől észbe kaptam. Még most is nehezen tudok megálljt parancsolni magamnak, ugyanúgy pörgök, mint fiatal koromban, rengeteg fellépésem van, táncolok és énekelek a színpadon. Tudom, hogy már nem leszek ugyanolyan, mint 20 éve, de szeretném a legtöbbet kihozni az egészségemből, amit csak tudok. A szenvedélyem hajt! Az egy más helyről jön, mint a testem, és összeütközésbe kerülnek, ezért erőszakosan kell magam visszafogni. Tudtam, hogy eljön az öregség ezen része, de amikor bekövetkezik az mellbevágó. Most az utolsó pillanatban még megállítottam a bajokat, de tudom, nem lesz mindig ilyen szerencsém, ha nem változtatok” – vallotta az operettművész.

Forrás: ripost.hu